Mióta foglalkozol a szakterületeddel, és mikor estél igazán szerelembe azzal, amivel foglalkozol?

Egy rettentő izgalmas kérdéskör az, hogy az embereket hogyan lehet egy cél, egy termék vagy szolgáltatás mellé állítani és meg is tartani őket. Hivatásszerűen 2000 óta foglalkozom értékesítéssel és marketinggel, 2005 óra online marketinggel. Mivel egy folyamatosan megújuló iparágról van szó, ezért a szerelem örök.

Mesélj a legérdekesebb esetről, amivel találkoztál a munkád során/szakmai életedben!

Szeretem azokat a cégvezetőket, akik folyamatosan képzik magukat, de többször találkoztam olyanokkal, akik a saját értékes idejüket töltik olyan marketing feladattal, amit egy hozzáértő ember vagy csapat hatékonyabban, gyorsabban megoldana. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy az „olcsóbb a drágább”, hiszen ezt az időt tölthetnék a cég szempontjából hasznosabb stratégiai kérdésekkel is.

Közösségi média - a jelenben hasznos-e neked, és szerinted mik a távlatai?

A közösségi média mindent és mindenkit behálóz, természetesen hasznos, hiszen ebből élünk. Személyes vonatkozásban a válasz már nem ennyire egyértelmű. A személyes kapcsolatok többsége is átalakulóban van, hiszen sokkal kényelmesebb a fotelban ülve figyelni  barátaink tevékenységét és csak akkor vállalni a beszélgetést, ha nekünk tetsző témával találkozunk. Ez nem mindig tetszik, de azért nem tervezek remeteként egy barlangba vonulni, meg kell tanulni együtt élni a változásokkal, hisz ez a jelen és a jövő.

Neked mit jelent az ÉH pályázat?

Jó pár évvel ezelőtt, mikor a veledutaztam.hu oldalt neveztük, érdeklődve figyeltem a pályázatot és a zsűrit, meglepő volt, hogy hogyan lehet objektív szempontok alapján dönteni tematikájukban nagyon is eltérő honlapok között. Az ÉH pályázat egy nagyon fontos, mértékadó kezdeményezés, jó látni, hogy a legnagyobb cégek, ügynökségek mellett a kisvállalkozások és egyéni honlapok is kapnak teret a bizonyításra.

Részt vennél-e valaha olyan projektben, amelynek céljával nem értesz egyet?

Talán a legfontosabb, hogy a project résztvevői között működjön a „kémia”. Nem hiszek az olyan együttműködésekben, ahol nem jelent semmit a szóösszetételből az együtt. Természetesen vannak olyan célok, melyekkel normális ember nem tud azonosulni, azonban egy reklámügynökségben sokszor kitolódnak a normalitás határai, hisz akár ez is segíthet egy új kreatív gondolat megszületésében.  Tehát a kérdés inkább az, közösen tudjuk-e úgy alakítani a project célját, hogy egyet is értsünk és a kezdeti elképzelés se sérüljön?